A csodák éjszakája
Norbert Landa karácsonyi története
Fordította: Stoll Noémi
Élt egyszer egy kíváncsi csillag, aki az égbolt egy meglehetősen unalmas zugában lakott. Amerre a szem ellátott nem volt egyéb látnivaló, mint más csillagok. Kövér és sovány, öreg és fiatal csillagok tömegei. Valamint csillagok, akik inkább egyedül akartak maradni.
Ó, - sóhajtott a csillag – bárcsak átélhetnék valami igazán izgalmas dolgot. Körülnézek hát a világűrben.
Búcsúzóul rápillantott a környező csillagokra, és tovarepült. Több millió éven át repült, keresztül a világűrön. Elszáguldott ragyogó és halványuló csillagok mellett, valamint hatalmas, magányos, gyűrűs vagy gyűrű nélküli sziklatömbök mellett.
Ezt már ismerem. – gondolta a csillag, aki egyre fáradtabb lett. – Hamarosan végem, és semmi érdekeset nem éltem át.
Azzal továbbrepült. Mindaddig, amíg a Föld közelébe nem ért, amely kéklőn világított. A Földön tengerek és hegységek voltak, városokat és falvakat látott. A csillag kíváncsi lett. Egyre lassabban repült, miközben leszállt az est, és sötétség borult a Földre.
A csillag némi zajra és a sötétségben derengő fényre lett figyelmes.
Erőteljesen lassított és egy kunyhó felett állva maradt. Féknyoma fénylett az égbolton. Aki ezen az éjszakán az égre nézett, láthatta is.
A sziámi Boldizsár herceg nagy tudós és csillagkutató volt. Épp a csillagvizsgáló ótornyában tartózkodott és a Hold arcán lévő szemölcsöket számolgatta, amikor a csillag megjelent az égbolton.