2011. október 31., hétfő

Nézd meg ezt is.

Elkezdtem feltölteni olyan zenéket, amelyek talán nem annyira ismertek és elcsépeltek. Nézd meg ezt az oldalt is.
Jó zenehallgatást!

2011. október 30., vasárnap

Dekupázs technika Karácsonyra

 A Dekupázs vagy Szalvétatechnika az egyik legjobban elterjedt kreatív hobbi tevékenység, mert gyorsan lehet vele látványos eredményeket elérni még olyanoknak is, akik éppen nem a kézügyességükről híresek. 
Mit is takar ez a fogalom:
A szalvéta legfelső rétegét használva mindenféle felületre tudunk szép mintákat, díszítéseket varázsolni. Ez lehet, fém, fa, papír, műanyag, üveg, porcelán, textil,  ....... kimaradt valami?
Mire jó?
Nagyon jó ajándék karácsonyra, illetve szép tárgyakat készíthetünk még a kopott régi darabokból is. Pl. megcsorbult, megkopott tányér mint tálaló edény ujjá tud születni. A héten ezt be is mutatom a kezdődő mini sorozatban. De készíthetünk ezzel a technikával gyönyörű karácsonyfa díszeket, egyedi ajándékokat is. Ez is jön a  héten.
Hozzávalók:
egy tárgy amit díszíteni szeretnél, szalvéta, ecset, akrilfesték, dekupázs ragasztólakk, víz, tálka a festéshez,
és egy nagy adag képzelőerő és ihlet.

Saját tapasztalatom az, hogy csak akkor álljunk neki ilyen tevékenységnek, ha éppen ihletett állapotban vagyunk. Sokkal eredményesebbek leszünk. Persze rossz kedv ellen mindig jól jön a zene, mint segítség és akkor már a dekupázsolás is mindjárt hangulatosabb lesz.
Én imádom csinálni, mert lehet festegetni, maszatolni mint egy gyerek és a végén mégis egy szép dolog jön ki belőle.
Angyalkás díszdoboz - nézd meg és írd meg, hogy tetszett!



A karácsonyfa igaz története

Sajnos ezt sohasem fogjuk megtudni, ugyanis mindez már a feledés homályába vész. A szokás valószínűleg Skandináviából terjedt el világszerte. Más források szerint  "A karácsonyfa mai változata Németországból származik. Feltehetően Luther Márton, a protestáns vallásreformer állított először karácsonyfát. A XVII. századra a német evangélikusok körébe a karácsonyfa már jórészt tradícióvá vált."
S mint ahogy az on-line lexikonból is megtudhatjuk " Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben". Kezdetben ez a szokás csak a nemesi családoknál terjedt el majd később megjelent a módosabb polgári családok körében és a szegényebb rétegekben is.

 Tehát sok a bizonytalanság és kevés a bizonyosság. Egy biztos, a családok többsége december 24-én délután feldíszít egy fát. Ki gazdagon, ki szegényesen de körbeállják majd és néhány órára megint szebb lesz minden mint máskor.


Ezen az oldalon olvashattok pár mondatot arról, hogy néhány országban miként ünneplik a karácsonyt



2011. október 29., szombat

Inspiráló IKEA képek

Véletlenül találtam rá Moksha oldalára, ahol jó kis összefoglalót találtok az IKEA 2011-es katalógusából, amelyekből ötleteket lehet elcsípni.



Furoshiki, avagy csomagolás könnyedén és környezettudatosan




A furoshiki négyzetalakú kendő, amibe a japánok az égvilágon mindenfélét be tudnak csomagolni, hogy elrakják, vagy szatyorként, hátizsákként cipeljék magukkal a kendő ügyesen összecsomózott sarkainál fogva. Eredetét a szó maga is elmeséli, a fura fürdőt jelent, a shiki pedig szőnyeget, régen ugyanis a közfürdőkben ilyen kendőkre állva vetkőztek, a levetett ruháikat ebbe göngyölték, hazafelé pedig a nedves törülköző-kimonót vitték benne. A szó csupán a 17-18. század fordulóján jött divatba, de számos korábbi illusztráció tanúsítja, hogy jóval korábban is használtak ilyen batyukat. Az Edo-korszak (1603-1867) derekától már családi címerekkel, boltok emblémáival díszített indigókék „reklám” furoshikik is nagy népszerűségnek örvendtek. A leggyakoribb méret 105x105 cm vagy akörül, bár vannak ágytakaró méretűek és egész picik is. Leginkább pamut- vagy lenvászonból készül, néha selyemből. Számtalan módja van összecsomózásának; itt csak a legismertebbeket mutatjuk be. Ez a fajta kendőbe-csomagolás növeli az ajándék értékét, használaton kívül pedig összehajtogatható és könnyen zsebre vágható.

Forrás: Terebess, Moksha





A válság is jó valamire!

Hogy válság van azt nap mint nap érezzük a bőrünkön immár több mint 3 éve. De látszódik a bevásárlóközpontokban is. Már egyáltalán nincsenek olyan nagy tömegek mint régen és ez talán önmagában nem baj. Ugyanis egyre többen racionalizálják a háztartásukat és a kiadásaikat.
Nyilván ez a racionalitás karácsonykor a legtöbb családban csődöt mond és az emberek képesek olyan dolgokat megvásárolni, amire semmi szükségük igazából, csak azt hiszik. Pedig érdemes számolni és átgondolni mi is fontos igazából. Talán abban egyet érthetünk, hogy az egészség a legfontosabb, mégis sokan inkább saját egészségük ellenségei sem mint őrei.

Az alábbi gondolatot a blogomban is közzé tettem, de úgy érzem itt is megállja a helyét. Talán érdemes elgondolkodni rajta.


Illik nem illik

A minap egy kedves lánnyal éppen a Karácsonyról beszélgettünk s elmondta, mennyire bántja, hogy nem tud a nagy család minden tagjának olyan értékű és minőségű ajándékot venni, mint amit szeretne. Megosztottam vele a mi nagycsaládi szokásunkat.

Ugyan is az a társadalmi elvárás, hogy illik ajándékot venni egymásnak már szerintem túl nőtt minden határon és magát az ajándékozás örömét veszi el tőlünk. Ráadásul a fogyasztói társadalom rá tesz egy lapáttal és azt érezteti velünk, hogy muszáj kitenni magunkért mert az ünnep csak úgy lehet szép, ha sok ajándékot kapunk és adunk. Ez egyszerűen nem igaz. Igazából semmi köze az ünnephez, csak az évek alatt szépen rárakódott és ma már ez kapja a nagyobb hangsúlyt.

A mi családunk évekkel ezelőtt megállapodott egymással, hogy NEM VESZÜNK egymásnak semmilyen ajándékot. Kész, ennyi. Természetesen, amikor 25-én együtt vagyunk Apukám, testvérek és gyermekek, meglepjük egymást egy jó kis sütivel, egy házi pálinkával vagy finom saját készítésű lekvárral, de nem ez a fontos.

A lényeg, hogy végre együtt vagyunk, jót beszélgetünk és senkit sem nyomaszt az az érzés, hogy vajon "eleget" adott-e a másiknak, vagy már megint milyen vacakságot kapott a másiktól. Amióta így teszünk, sokkal kellemesebb a készülődés is.



Ajándékozni jó!


 Ajándékozni jó, s néha adni jobb mint kapni. Főleg ha olyan ajándékot kapsz, ami egyáltalán nem neked szól, sőt lehetséges, hogy egy továbbajándékozott darab, amivel előző gazdája nem tudott mit kezdeni.

Magam részéről nagyon utálom és elítélem, de legfőképpen teljesen értelmetlennek gondolom, hogy másoktól kapott vacakot mi magunk újabb áldozatoknak adjuk át. Az ajándéknak csak akkor van értelme és személyes üzenete, ha nagy odafigyeléssel annak választottuk akinek adjuk

Szerintem a legjobb ajándékok a saját magunk által készített darab. Már sokak részéről hallom is a felkiáltást "nekem nincs kézügyességem, nem tudok mit készíteni". Meggyőződésem, hogy mindenki tud személyre szabott ajándékot készíteni. Nézz szét ezen az oldalon és hiszem találsz majd számodra megfelelő tippet. A többi már Rajtad múlik.



Azért sem hagyom, hogy elllopják!

Számomra a Karácsony az év legszebb ünnepe. A szeretet, a béke és a családi együttlét, az egymásra figyelés legszebb misztériuma. A kinti hideg és zord idővel ellentétben bent a lakásban melegség és fény, mézeskalács és fenyőfa illat. Ráérő szöszmötölés, üvegfestés és dekupázs, olvasás és jó filmek + kártyázás. Jó séták a szabadban a kutyákkal, gyönyörködés a hóesésben.
Míg a gyerekek kicsik voltak különösen jó volt a készülődés, mert imádtam nézni az arcukat, amint megpillantották az ajándékokat és a szépen feldíszített fenyőfát.
Most, hogy már nagyok és együtt díszítünk, már sokkal nehezebb megtalálni a bensőséges pillanatokat, de törekedni kell rá és odafigyelni. Mire is?
Arra, hogy mások el akarják tőlem/tőlünk lopni ezt az érzést. De, hogy lehet egy érzést ellopni? 
Nagyon egyszerű:
  • októberben már Mikulás figurákkal és fenyőfadíszekkel vannak tele az áruházak
  • november elejétől egyfolytában ömlik a karácsonyi zene minden üzletben és plázában
  • tömött és szépen feldíszített kirakatok akarnak bennünket rávenni, hogy minél többet vásároljunk
  • mire eljön a szenteste már gyakorlatilag lerágott csont az egész.
Én évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy mások el lopják tőlem ezt az érzést! Nekem erre szükségem van és ha kell harcolok érte. (Na szépen is néznénk, ki ha a szeretet ünnepét harccal kellene bensőségessé tenni)
Tehát függetlenítem a gondolataimat a média nyomástól és már csak azért is jól fogom magam érezni Karácsonykor.  Bízom benne a családom is.

Ennek jegyében kívánok mindenkinek meghitt hangulatú készülődést az ünnepre!