A minap egy kedves lánnyal éppen a Karácsonyról beszélgettünk s elmondta, mennyire bántja, hogy nem tud a nagy család minden tagjának olyan értékű és minőségű ajándékot venni, mint amit szeretne. Megosztottam vele a mi nagycsaládi szokásunkat.
Ugyan is az a társadalmi elvárás, hogy illik ajándékot venni egymásnak már szerintem túl nőtt minden határon és magát az ajándékozás örömét veszi el tőlünk. Ráadásul a fogyasztói társadalom rá tesz egy lapáttal és azt érezteti velünk, hogy muszáj kitenni magunkért mert az ünnep csak úgy lehet szép, ha sok ajándékot kapunk és adunk. Ez egyszerűen nem igaz. Igazából semmi köze az ünnephez, csak az évek alatt szépen rárakódott és ma már ez kapja a nagyobb hangsúlyt.
Ugyan is az a társadalmi elvárás, hogy illik ajándékot venni egymásnak már szerintem túl nőtt minden határon és magát az ajándékozás örömét veszi el tőlünk. Ráadásul a fogyasztói társadalom rá tesz egy lapáttal és azt érezteti velünk, hogy muszáj kitenni magunkért mert az ünnep csak úgy lehet szép, ha sok ajándékot kapunk és adunk. Ez egyszerűen nem igaz. Igazából semmi köze az ünnephez, csak az évek alatt szépen rárakódott és ma már ez kapja a nagyobb hangsúlyt.
A mi családunk évekkel ezelőtt megállapodott egymással, hogy NEM VESZÜNK egymásnak semmilyen ajándékot. Kész, ennyi. Természetesen, amikor 25-én együtt vagyunk Apukám, testvérek és gyermekek, meglepjük egymást egy jó kis sütivel, egy házi pálinkával vagy finom saját készítésű lekvárral, de nem ez a fontos.
A lényeg, hogy végre együtt vagyunk, jót beszélgetünk és senkit sem nyomaszt az az érzés, hogy vajon "eleget" adott-e a másiknak, vagy már megint milyen vacakságot kapott a másiktól. Amióta így teszünk, sokkal kellemesebb a készülődés is.
A lényeg, hogy végre együtt vagyunk, jót beszélgetünk és senkit sem nyomaszt az az érzés, hogy vajon "eleget" adott-e a másiknak, vagy már megint milyen vacakságot kapott a másiktól. Amióta így teszünk, sokkal kellemesebb a készülődés is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése