A gyertya nekem egy misztérium és egy ősi kapocs a régi világhoz, a régen élt emberekhez. Nem tudom miért szeretem nézni a lángját, hallgatni a sercegését, de tudom ezzel nem vagyok egyedül. Az ember sok millió éven keresztül barátságban volt a tűzzel. Félt is tőle, ugyanakkor megszelidítette és felhasználta. Az utóbbi 100 évben sokat változott a kapcsolatunk a tűzzel, hiszen az elektromos áram megjelenése alapjaiban változtatta meg szokásainkat. Ma már ott tartunk, hogy az emberek többsége esetleg bográcsozás, grillezés alkalmával találkozik közvetlenül a tűzzel, illetve ha gyertyát gyújt. A mai szomorú emlékezés napján sok millió gyertyát gyújtanak szerte a világon, emlékezve eltávozott embertársainkra.
Napjainkban nagyon sokféle gyertya létezik és kedvünkre válogathatunk belőle. A legtöbben a leégett gyertyacsonkokat ki szokták dobni, mert haszontalannak tartják. (Csak megjegyzem, nem is olyan régen a szegény embereknek a gyertya nagy kincs volt és bizony nagyon be is osztották, hogy sokáig elég legyen)
Szerencsére van olyan módszer, ahol a maradékokat nagyon jól feltudjuk használni és gyönyörűséges új gyertyákat varázsolhatunk belőlük.
Én sohasem dobok ki gyertyacsonkot, hanem szépen összegyűjtöm és felolvasztva, illatosítva, megfestve újrahasznosítom. Nagyon egyszerű művelet, nem kell hozzá nagy szakértelem. Persze ezzel nem a gyertyakészítők nagyszerű alkotásait akarom leminősíteni, mert az egy más kategória. A mi házi gyertyánk minőségben talán szerényebb vonalt fog képviselni, de értéke sokkal nagyobb. Hiszen benne lesz szívünk, lelkünk és reméljük, hogy az ajándékozott ezt értékelni fogja. s persze magunk is, mikor hajladozó kedves lángját figyeljük.
Az alábbi linkeket választottam a net-ről, de érdemes tovább kutakodni, mert a gyertyaöntés szóra a Google több mint 62.000 találatot dobott ki.
Hát csak rajta. kép helye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése