Gerda Marie Scheidl karácsonyi története
Stoll Noémi fordítása
Akkoriban, amikor Betlehem városa felett különös csillag tündökölt, egy szóbeszéd morajlott végig az országon. Gyermek született egy szegényes istállóban, aki nem más volt, mint az új király. Egy király, aki jászolban született, széna és szalma között? – Hitetlenül rázták a fejüket az emberek.
Mindazok, akik nem tartották lehetetlennek az új király érkezését, felkerekedtek Betlehembe. A kis csacsi is oda készült. Badarság! – mondta a csacsi gazdája - Egy király palotában jön a világra, nem pedig pajtában. – És nyomban megtiltotta a szamárnak, hogy Betlehembe menjen.
A kis jószág hitt a király jövetelében, így nem maradt más választása, mint észrevétlenül elosonni. Késő éjszaka volt már, amikor a kis csacsi útnak indult. Annyira félt a sötétben, hogy a legszívesebben visszafordult volna. Nem tehetem, – gondolta – hiszen akkor nem üdvözölhetem a királyt! Biztosan barátságosan rám mosolyog majd – tűnődött. Erre a gondolatra egyszeriben elmúlt minden félelme. Szaporább léptekkel haladt előre, Betlehem városa felé.
Útja néha meredek dombokon át vezetett. Olykor köves utakon haladt, de nem bánta. A király járt az eszében, akit köszönteni akart. Útközben sokféle állattal találkozott. Hová igyekszel te kis csacsi? – kérdezte őt a teve? Betlehembe! – válaszolta – Azt mondják, egy új király született ott, akit én is köszönteni készülök. Biztosan barátságosan rám mosolyog majd. Mit képzelsz magadról, te szamár! – így a teve. – A király sohasem fog terád mosolyogni. Elzavar majd, mert te csak egy együgyű jószág vagy – szólott és azzal tovalépdelt.
Csacsink szomorúan nézett a teve után. Mit tegyen? Menjen tovább? Vagy forduljon inkább vissza?- bizonytalankodott.
Aranyló öltözetű angyalok jelentek meg a pásztorok előtt a mezőn, - így mondják. Angyalok, akik énekükkel az új királyt dicsőítették, és „Békét a Földön!“ hirdettek. Egy király, aki angyalokat küld hírnökül jövetelét hírül adni, és „Békét a Földön“ ígér, az nem fog engem elzavarni. – töprengett. Bizakodva ügetett tovább, Betlehem városa felé.
Egy magaslaton megjelent az oroszlán. Lekicsinylően mustrálta a szamarat, aki a királyhoz készült, és így szólt: Egyedül rám tekint majd a király, mert én hatalmas vagyok, te pedig Semmi vagy. – és pompás sörényét megrázva méltósággal elsétált.
A hiéna is keresztezte útját: Te balga szamár! – vigyorgott. – Te épp elég vagy zsákot és terhet cipelni, de nem vagy méltó a király előtt meghajolni. Menj vissza oda, ahonnan jöttél. - gúnyolódott tovább, és tovatűnt.
Tényleg forduljon vissza? – tépelődött. - Nem, azt nem teheti. Mit tudtak ezek az ő égető vágyáról, a királyt megpillantani a jászolban?! Tehetett ő arról, hogy szamárnak született?
Egyre másra találkozott állatokkal, akik kinevették. A sivatagi róka egész lénye visszautasítóan szikrázott a kis csacsira. A farkas megvetően vette szemügyre. Még a bárányok is csak mulattak rajta. A kos pedig barátságtalanul hátat fordított neki.
Kezdte rosszul érezni magát szamárbőrében, szégyenkezve sütötte le a szemét.
Így esett, hogy szegény kis csacsink eltévedt a sötétben és bánatában csaknem a halálba zuhant. Teljes sötétség uralkodott körülötte. Nem volt sehol egy vigaszt nyújtó fénypont. Vagy tévedett?
Arany páraként oszlott a sötétség!? Az aranyöltözetű angyalokat nem ismerte fel ugyan, de érezte a közelségüket. Bizalommal követte őket, Betlehem városa felé. Nem törődött többé az útjába került állatokkal. A gúnyolódásukat se hallotta már. Végre megpillantotta a csillagot, Betlehem fölött.
A kis csacsi lelkesen lépett be a szegényes istállóba. Odabenn mindent pontosan úgy talált, ahogy azt elképzelte.
A jászolban egy újszülött gyermek feküdt széna és szalma között. A kis jószág halk hangon üdvözölte őt. És amikor a gyermek barátságosan visszamosolygott rá – egyszeriben tudta a csacsi -, hogy az új király szeretetet és figyelmességet ajándékoz majd a legjelentéktelenebb teremtményeinek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése